A Katrina mindent lerombolt, az emberek földönfutók lettek, jó néhányan el is költöztek New Orleansból. Aztán a házakat újra felépítették, a sebek begyógyultak, a szellem pedig újra eljött és úgy tűnik segített a túlélésben, és segített újra örülni.

Mindezt amerikai foci képében.

Tegnap este ugyanis (nálunk, ma hajnalban) a New Orleans Saints életében először jutott be a főcsoportdöntőbe. Hogyan? Az irányító futott, a futó elkapta a labdát, a rúgó pedig szintén futott. Minden együtt volt. A játékosok játszottak, néha ugyan nem a megszokott módon, de hát ki mondta, hogy mindig úgy kell játszani?

A nézők pedig annyi fájdalom után, talán most először örültek igazán, s ha a televízió által tompítva is, de mi, akik nézték a meccset részesei lehettünk ennek az örömnek.

Reménykedem benne, hogy a szentek nevükhöz méltóan, önfeláldozóan, s csodákkal teli jutnak el a döntőig, s nyerik meg a Superbowlt is!

Hát akkor: hajrá!